Dalszöveg válogatás
Állati Zenés ABC
Rengeteg állatot rejt ez a láda,
Elő is jöhetnek, sosincs
bezárva!
Nevükön, egyenként szólítom
őket,
Merthogy a betűkre hallgatnak
főleg.
A-ra az aranyhal, s-re a sáska,
G-re a gerle – és nem jön ki
másra,
Csak k-ra a kanári, p-re a
pulyka:
Mindegyik a saját betűjét fújja.
Mert csak egy van köztük, ki
többre is hallgat,
Négy-öt betűre is csak
előballag.
S ha viccelsz a nevével, ő rá se
ránt:
Á-val is, I-vel is, U-val is, O-val
is
Kijön a nagy elefánt!
Á-val: ÁLÁFÁNT!
I-vel: ILIFINT!
O-val: OLOFONT!
U-val: ULUFUNT!
A birka máris kiugrik a B-re,
F-re a farkas is kibújik végre!
Ha D-t mondok, rögtön röppen a
dongó,
L betűs lajhárom tangó-rajongó!
H-ra a hattyú, m-re a majom,
Ny-nyel a nyuszit a bokorból kicsalom;
Ö-vel az ökröt, t-vel a tevét,
S a ládámból végül kiröppen a
veréb!
De van kit a tréfa sohase bánt,
Á-val is, I-vel is, U-val is, O-val
is
Kijön a nagy elefánt!
ABC-dal
A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs: gyere, mondd, mire jó?
E, É, F, G, Gy, H, I, Í:
ugyanarra való!
Annyira könnyű, annyira szép:
Fedezzük fel az ABC-t!
J, K, L, Ly, M, N, Ny: mind
mennyire más,
O, Ó, Ö, Ő, P, Q, R: csupa
furcsa vonás!
Annyira könnyű, annyira szép:
Fedezzük fel az ABC-t!
S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, mondd,
jönnek-e még?
V, W, X, Y, Z, Zs: nekem ennyi
elég!
Annyira könnyű, annyira szép,
Fedezzük fel az ABC-t!
Aranka, az aranyhal
Nem zavar ő sok vizet, mert
békés tólakó,
Hol a barna fajta alga él, ő ott
található.
Nem zavarja ponty-poronty, se
varangy-dal:
Béketűrő Aranka, az aranyhal.
Ha egy balga horgász fel is
bukkan hébe-hóba ott,
Ki hegyes horgán csalit pont e
békés tóba dob,
Kikerüli ő a bajt egy kanyarral:
Mert okos jószág Aranka, az
aranyhal.
Úgy megölelgetném Arankát,
Futnék vele a réten át!
De sajnos neki ez nem való,
Otthona a tó.
Ha véget ér a nap és már az este
közelít,
Feltűnik a víz színén egy
csalfa, tarka híd,
Mit a naplemente fest a tóra
arannyal:
Aludni tér Aranka, az aranyhal.
Birkadal
Aki birka, csak annyit tud:
beee!
Bármit kérdezek, annyit mond:
beee!
Bár kedves a bárány,
De elég nagy hátrány,
Ha semmi sem jut eszébeee!
Aki birka, csak annyit tud:
beee!
Akármi történhet, annyit mond:
beee!
Kisbárány-gyerekek!
Ha valamit kérdezek,
Feleljetek annyit, hogy beee!
Bemegy-e a zene a fejedbe?
Beeeee! Beeeee!
Bemegy-e a répa a levesbe?
Beeeee! Beeeee!
Bemegy-e a levesbe a galuska?
Beeeee! Beeeee!
Beállsz-e a birkakórusba?
Beeeee! Beeeee!
Aki birka, csak annyit tud:
beee!
Bármit kérdezek, annyit mond:
beee!
Nincs semmi gondja:
Csak ugyanazt mondja,
Mert semmi sem jut eszébeee.
Nyafka cica
Ha túl meleg a tejci, vagy túl hideg a kő,
Ha nem mozdul a zippzár, mikor sürget az idő,
Ha nem ízlik az étel, vagy az orrom folyni kezd:
Cselekednem kell hamar, mert nem tűrhetem ezt!
Ha felbukkan egy nagy pók, ha szembe süt a nap,
Ha nem tetszik a mackómintás ágyneműhuzat,
Ha elgurult a labda, ha enni lusta vagyok,
Fájó panaszomnak hangot is adok.
Nyaf-nyaf nyafogok,
Kikacaghat a pocok!
Nyáu-nyáu-nyávogok,
Nyafka cica maradok!
Nyaf-nyaf nyafogok,
Kikacaghat a pocok!
Nyáu-nyáu-nyávogok,
Mert kiscica vagyok!
Ha megkarmol egy bokor, vagy hasraesem,
Ha a festményemre pacát pecsétel az ecsetem,
Ha elfogyott a süti, vagy rövid a mese,
Vagy éppen aznap nem jó nekem semmise’;
Ha megcsípett egy szúnyog, vagy sakkban kikapok,
Ha szeretnék egy cicafüles nyári kalapot,
Ha tolni kell a bringát, ha anya nem figyel:
Úgy érzem, hogy itt azonnal valamit tenni kell!
Gyugyó, a gyík
Gyugyó, a gyík napfürdőt vett
A kerti kút kövén,
De megzavarta e kis idillt
Egy nem várt fejlemény!
Érkezett egy kis csapatnyi
Zajos seregély.
Szegény Gyugyó úgy érezte,
Komoly a veszély.
De a seregélyek továbbálltak,
Helyreállt a rend!
A napsütés úgy hívogatta,
Hát Gyugyó visszament.
De alighogy a kedvenc kövén
Elhelyezkedett,
Megjelent egy szirénázó,
Szörnyű szerkezet!
Elillant egy pillanat alatt,
Elszelelt és nyoma se maradt!
Elfutott, meg sose leled,
Illa-berek, nádak-erek!
Most egy kissé tovább tartott,
Míg elült a zaj.
Kő közébe bújva várta:
Szűnjön a ricsaj.
De vonzották a langyos kövek,
S rovarfalatok!
Várt egy kicsit, végül aztán
Előballagott.
Ám az újabb hangzavarra
Menekült legott:
A lármás egér zenekara
A húrokba csapott!
Gyugyó, a gyík bosszankodott:
„A rézangyalát!
Nem lehet így napfürdőzni,
Zajos a világ!”
Süss fel, nap! Fényes nap!
Kövek alatt a gyíkjaink
megfagynak!
Az integetőrák
Egy kicsike integetőrák-fiú,
Csendes, szerény és nem hiú,
Hűséges párját kereste
A tengerparton egy este.
Felemelte nagy ollóját,
Megcsodálta, ki arra járt:
Milyen vidáman integet!
Hát ez vajon ki lehet?
Hahó, kérem itt vagyok!
Feleség után kajtatok.
De fittyet hány reám mindahány
integetőrák-leány.
Ő csak integetett tovább,
Nagy ollóval a picike rák!
S bár feleséget még nem talált,
De a fagyiárus csak megállt.
Elnyalt hát egy vaníliát
Álmodva szép, új famíliát,
De fenyegető a rút magány,
Silány a lány-arány!
Hahó, idegenek!
Hahó, csak integetek!
Ó, az óriáskígyó!
Ó, ó, az óriáskígyó
Jó messze lakik, és nekem ez így jó!
Ó, ó, az óriáskígyó
Nem túlzottan simogatni való!
Mert annyira tök más
Mondjuk egy kisnyulat simizni:
Ő jó, puha bundás,
Szeme két ragyogó ribizli.
Egy lusta macska
Kezem között dorombolni kezd.
De sajnos a csacska
Csúszómászók nem értik ezt.
Jó kutyám szőre
Oly remekül megmarkolható!
Nem tartok tőle,
Ha kezemből répát kér a ló.
Új, kis barátom
Sok más állat is lehet.
(De az ékszerteknős,
Úgy látom, már határeset.)
Uhuhahota
Csak az biztos, hogy jó e baglyok kedélyállapota,
Mert időről időre felharsan az uhuhahota!
Az uhuk látszólag morcos lények,
Nem hívei a nappali fénynek.
Szeretik mégis a mókát, kacagást,
S a frissen kisült máglyarakást!
Vacsorájuk végeztével
Összeülnek minden éjjel.
Az öreg platán mesélhetne,
Mitől jó az uhuk kedve!
Hogy kacag a nagy uhu?
Hu-hu-hu, hu-hu-hu!
Hogy kacag a kicsike?
He-he-he, he-he-he!
Hegyezd füled, hátha hallod
Amott, azt a kövér baglyot!
Úgy tűnik, hogy tréfás mesét
Mond, mind körégyűlnek ezért.
Halkan huhog, fene vigye!
Pedig kíváncsi vagy, ugye?
Hogy vajon az uhuk vicce
Igazi vicc vagy favicc-e?
Úszógumikacsa
Szeptemberbe’ szendergek,
Októberben eltesznek,
Jön a pihentetően édes téli álom.
Novemberben még mormolok,
Decemberben már durmolok,
És a karácsonyfát persze sosem látom.
Januárban még jegelnek,
Februárban elfelednek,
De a gumipapuccsal mi arról diskurálunk,
Hogy a március milyen mámoros,
Az április csodás, illatos,
És lassan végre napvilágot látunk.
Háp-háp-háp!
Te vagy a kacsaláb!
Háp-háp-háp!
Kacsázz a vizen át!
Májusban és júniusban
Én még sosem búslakodtam:
Remekül érzem magam jól felfújva!
Július csuda csobbanás,
Az augusztusi Nap oly csodás,
S ha jő az ősz, majd megpihenek újra.
Úszkáltam már tavakon,
Szívszerelmem a Balaton,
(Ha egy felfújt kacsa véleménye számít.)
De imádom én a medencét,
Pünkösdfürdőt, Lepencét,
Hisz a víz az, mit egy úszógumi áhít!
